A tavasszal elvetett apró magokból csupán őszre nő akkora termény, hogy annak betakarítása szeptemberben megkezdődhessen. Az aratás során az olyan növényeket szokták levágni, mint amilyen a szálas gabona, a búza, vagy éppen az árpa. Tulajdonképpen ez már több mint 2000 éve így működik, hiszen az ősemberek is ily módon gyűjtötték be a terményt.
Eleinte a művelet elvégzéséhez a munkások olyan eszközöket használtak, mint a kasza, illetve a sarló, manapság, azonban már szinte mindent kombájnok és a hozzájuk járó eszközök végeznek, így akár 1 ember is könnyedén elvégezheti a munkát. A sarlóval történő aratás körülbelül a 19. században volt fejlettnek tekinthető. Maga a sarló egy félkörívben hajtott, apró nyéllel rendelkező penge.
A földművesek, a termény mellett haladva levágták azt, majd egyből összekötözték, kévéket alkotva. Később, nagyjából a 20. században terjedt el az aratás egy újabb és sokkal könnyebb módszere, a kaszálás. A kasza már jóval hosszabb nyéllel rendelkezik és a penge annak végén helyezkedik el, így a munkásoknak nem kellett hajolniuk, ezáltal pedig gyorsabban haladtak az aratás műveletével. Ahogy pedig azt már említettük, manapság már betakarító gépek végzik el az aratást.
Természetesen így a gyorsaságbéli különbség az előző módszerekhez képest már szinte említésre sem méltó. Hiszen a kombájnokkal, a fizikai megerőltetést mellőzve, könnyedén learathat akár több hektárt is egyetlen nap alatt a munkás. Az aratáshoz pedig gépet is bérelhetünk, így nem kell megvenni a drága kombájnt.